Szeretjük Toszkánát, a tengerpartot, a mindenkori pápát és Zefirellit.
Szeretjük Leonardót, Verdit, Casanovát és Pirandellót.
Aztán előbújik a kisördög és elkezdek gondolkodni, hogy vajon mit nem szeretek Olaszországban.
A közbiztonságot, a szemetelést, a hangzavart és a közlekedési káoszt.
Az égiek pedig meghallgatták kérésemet, és intézkedéseket foganatosítottak, mégpedig az alábbiak szerint:
- a dohányzást és a szemetelést sokkal drasztikusabban büntetik február 2-tól. Nem csak a közterületeken korlátozzák a dohányzást, hanem például ha a saját személygépkocsinkban egy kiskorú vagy egy terhes nő jelenlétében dohányzunk, hiába tartózkodunk a saját felségterületünkön, kemény száz eurókat fizethetünk romboló, a környezetünkre káros viselkedésünk következményeként. Továbbá a legapróbb cetli eldobása az utcán szintén pénzbírságot von maga után. És ezek nem kis összegek, érdemes odafigyelni.
Főleg nyáron, a tengerparton, amikor a kiterített motyónk mellett gyűjtögetjük a szemetet, csak egy kis műanyagpohár, csak egy kis cigaretta csikk, csak egy kis szalvéta..... Hupsz, és hiába dobjuk ki a fölösleget, egy pici papír kiesett és a vehemens felügyelő máris nyakon csíp és állítja elő a 200-300 eurós számlát. Érdemes már eleve zacskóba, táskába, szemetesbe gyűjteni a szemetet és távozásunkig azt saját személyes holmiként kezelni.
Vagy: állunk a dugóban útban Padova felé, a hőség rekkenő, a lámpa nem vált, a kivezető szakasz sokkal fürgébb mint a befele haladó autók haladása, nyár van, meleg, a gyerek nyafog, ő se bírja sokáig, persze anya miatt megyünk mert valami nyavalyás lepkekiállítást akar megnézni Montegrottóban, ahhoz meg át kell menni Padován. Így jár aki autóval megy. Az épp leszokóban levő apuka cérnája elszakad és előveszi a dugicigit. Rágyújt, szigorúan lehúzott ablaknál, és amikor a legnagyobb slukk köhögteti meg, akkor terem ott a hetyke uniformis fontoskodva és határozott mozdulattal nyújtja át az előre megírt csekket.
Hát ezért vigyázzunk és próbáljunk felnőtt módjára viselkedni. Az ellenőrzött viselkedéskultúrák a legújabb bevételi forrásai a bürokráciáknak. És Olaszország mint tudjuk, bürokratikus ország. De ha nem lenne bürokratikus, akkor talán nem pepecselt volna olyan sokáig Michelangelo a művein, nem írt volna olyan vastag könyvet Umberto Eco, és nem lett volna olyan megszállott PAGANINI a saját kis világában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése